A méhek fertőtlenítik otthonukat

A mézelő méhek antiszeptikus gyantával fertőtlenítik kasukat - fedezték fel amerikai kutatók. Ettől az egész raj egyfajta közös immunitásban részesül, és nem feltétlenül szükséges, hogy az egyes egyedeknek erős legyen az immunrendszerük.

Eddig is ismert volt, hogy a mézelő méhek által készített, főként gyantából és viaszból álló anyag, az úgynevezett méhszurok vagy propolisz egy sor kórokozót elpusztít, ám ez az első bizonyíték arra, hogy maguk a méhek is hasznot húznak belőle.

A vadon élő mézelő méhek faodvakban fészkelnek. Amikor új kolóniát alapítanak, a teljes fészekbelsőt kitapasztják egy vékony réteg propolisszal. Ezzel az anyaggal nem csak a kas belső felületeit kenik le, hogy simává tegyék, hanem a lyukak, repedések foltozására és a bejáratok szűkítésére is használják. Mi több, azokat a már megölt behatolókat is bebalzsamozzák vele, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy kihordják a kasból.

Öngyilkosok lesznek a méhek családjuk érdekében

Több tízezer méh szoros együttélése a kasban ideális támadási felületet nyújt a kórokozók és élősködők számára. A méhek rettegett parazitája, a méhatka (Varroa destructor) például egész családokat tud kiirtani. Mivel a méheknek nincs olyan kifinomult immunrendszerük, mint például az embereknek, más módon kénytelenek védekezni: a beteg dolgozók gyakran nem térnek vissza családjukhoz, hogy megóvják a fertőzés veszélyétől - derítették ki a frankfurti Goethe Egyetem és Műszaki Társaság kutatói.

A tudósok akkor figyeltek fel arra, hogy a beteg dolgozók elveszítik tájékozódási képességüket, amikor méhatkával fertőzött méhek gyűjtőszokásait vizsgálták. A kirepülő és visszatérő dolgozók fertőzöttségének összehasonlításakor megállapítottuk, hogy a visszaérkezők között csupán mintegy feleannyi fertőzött méh volt, mint a kirepülők között - mondta el Bernd Grünewald, a Goethe Egyetem Méhészeti Intézetének munkatársa. Szerinte a váratlan eredményt nem lehet az állatok természetes pusztulásával magyarázni, a jelenség sokkal inkább egy különleges viselkedési mechanizmusra utal, amellyel számos élősködőt el lehet távolítani a méhkasból.
 
Ez az adaptációs öngyilkos viselkedés valószínűleg természetes szelekcióval jött létre, hiszen javítja a méhcsalád túlélési esélyeit. A "túlélési program" valószínűleg úgy íródott, hogy pár ezer dolgozó odavész, a család azonban megmenekül a biztos haláltól - mondják a kutatók.

Ázsiai parazita állhat a legnagyobb méhpusztulás mögött

A méheket a világ számos pontján rejtélyes kór tizedeli, a pusztulás az elmúlt években soha nem látott méreteket öltött: Európában, Ázsiában, valamint az Egyesült Államokban több helyen a méztermelő méhek vadon élő populációi gyakorlatilag teljesen eltűntek. A kaptárelhagyásnak nevezett jelenség okát régóta keresik, s most első alkalommal van remény arra, hogy megtalálják az okozóját - egy parazita képében.

Az Environmental Microbiology szaklapban spanyol kutatók közöltek eredményeket arról, hogy kaptárelhagyástól sújtott méhészeteket vizsgálva egyetlen lehetséges okot találtak a pusztulásra. Sem a méheket érintő legelterjedtebb élősködő, a Varroa-atka (Varroa destructor), sem az izraeli akut paralízis vírus (IAPV), sem a mezőgazdaságban használatos rovarölőszerek nyomait nem találták meg, viszont azonosították az Ázsiából elterjedt Nosema ceranae nevű parazitát. Amikor ezután a kolóniában még megmaradt méheket ez ellen az élősködő ellen ható antibiotikummal, flumagillinnal kezelték, minden érintett kaptárban teljes felépülés következett be.

A Nosema ceranae az utóbbi években indult hódító útjára, és jelent meg a keleti mézelő méhek kaptárai után a nyugati méhekében is, addig a Nosema apis volt a nyugati mézelő méhet megbetegítő egyedüli ismert Nosema-faj Európában. A nyugati mézelő méhnél először Taiwanban és Spanyolországban megfigyelt parazita ma már világszerte elterjedt. A Nosema ceranae-nek és a Nosema apis-nak hasonló az életciklusa, előbbi spórái valamivel kisebbek, ám a legnagyobb különbség közöttük a pusztítás gyorsaságábban mutatkozik: a Nosema ceranae nyolc nap alatt végez a méhekkel, lényegesen rövidebb idő alatt, mint a másik parazita - olvasható az egyik magyar méhészeti portálon. A pusztulás a táplálékszerzésről gondoskodó méheket érinti a leginkább, amelyek a fertőzés miatt túl gyöngék ahhoz, hogy visszatérjenek a kaptárba, és a mezőn pusztulnak el. Emiatt a kaptárban néhány napon belül a rajnak csak egy legyengült, kiéhezett töredéke marad, ami a kaptárelhagyásra is igen jellemző.

Bár a mostani eredmény nagy előrelépést jelenthet a méhek pusztulásának megállításában, még nem jelenti egyértelműen azt, hogy megtalálták volna a kaptárelhagyás egyedüli okát - mutatnak rá a kutatók.

A méhek elvesztése beláthatatlan gazdasági következménnyel járna. A méhek munkája nyomány ugyanis nem csupán a méz kerül asztalunkra, ennél sokkal nagyobb a jelentőségük a termesztett és vadon élő növények virágainak beoprzásában. Számítások szerint ételeink közel harmada dicséri a méhek munkáját.