A Vörös Erőd India

A Vörös Erőd (hindi: आगरा क़िला, urdu:آگرہ قلعہ, angol: Agra Fort) egy UNESCO-védelem alá tartozó világörökségi helyszín India Agra városában. Az erőd Lal Qila, Lal Kot, Fort Rouge illetve Agra Vörös Erődje néven is ismert. Körülbelül 2.5 km-re, északnyugatra fekszik India egyik legismertebb iszlám építészeti emlékétől, a Tádzs Mahaltól. Az erődöt leginkább egy fallal körülvett palotavárosként lehetne jellemezni.

Ez India legfontosabb erődje. A nagymogulok: Bábur, Humájun, Akbar, Dzsahángír, Sáh Dzsahán és Aurangzeb éltek itt, és az egész országot innen irányították. A legnagyobb állami vagyont tartották itt. Nagykövetek, utazók, és sok ország legmagasabb méltóságai látogattak el ide, akik részt vettek India történelmének alakításában.

A Vörös Erőd

Története

Ez az eredetileg téglaépület először az indiai Rádzsput hercegek kezében volt. Első említése 1080 - ból való, amikor a Gaznavidák elfoglalták. Szikander Lodi (1487-1517) delhi szultán volt az első uralkodó, aki Agra városába helyezte hatalmának központját, és az erődítménybe költözött. Innen irányította az országot, így Agra a szultanátus második fővárosa lett. 1517-ben az erődben halt meg. Fia, Ibrahim Lodi egészen haláláig, 1526-ig megtartotta az erődöt. Ő számos palotát, kutat és egy mecsetet építtetett ebben az időszakban.

A Vörös Erőd főbejárata

Az 1526-os pánipati csata után a mogulok elfoglalták az erődöt és megszerezték a hatalmas kincstárat, benne azt a gyémántot, amely később Koh-i-Nor néven lett ismert. A mogul uralkodó, Bábur az erődben maradt, az Ibrahim palotában lakott. Ő egy baolit, azaz egy lépcsős kutat építtetett ide. Bábur halála után itt koronázták meg fiát Humájunt 1530-ban. Humájunt Sér Sah Szuri (1540–1545) az egyik utolsó delhi szultán kiűzte apja, Bábur által elfoglalt területeiről, majd öt évig birtokolta az erődöt. A mogulok a szafavidák segítségével 1556-ban végső győzelmet arattak az afgán Szuri-dinasztia felett Pánipatnál és India nagy részét újból uralmuk alá hajtották. Humájun halála után (leesett könyvtára lépcsőjéről) fia, Nagy Akbar (1556–1605) került hatalomra, aki megszilárdította a mogulok indiai hatalmát.

Vörös Erőd fogadóterem

Amikor 1558-ban Akbar felismerte Agra központi fekvésének fontosságát, ezt a várost tette fővárossá, és maga is ide költözött. Történésze, Abdul Fazal feljegyezte, hogy itt egy „Badalgarh” nevű téglaerődítmény állt. Romos állapotban volt, ezért Akbar vörös homokkőből újjáépíttette. Építészei megtervezték az épületet, amelynek belseje téglából, külső felületei pedig vörös homokkőből újultak meg. Mintegy 1444000 ember dolgozott az építkezéseken nyolc esztendeig, míg végül 1573-ban elkészült.

Díszes oszlopfő

Az épület Akbar unokája, Sáh Dzsahán (1627–1658) uralkodása alatt nyerte el mai formáját. Sáh Dzsahán építtette a Tádzs Mahalt felesége, Mumtaz Mahal tiszteletére. Nagyapjával ellentétben Sáh Dzsahán fehér márványból szeretett építtetni, amelyet gyakran arannyal, illetve féldrágakövekkel díszíttetett. Leromboltatott néhány régebbi épületet az erőd területén, hogy saját elképzelései szerintieket építtessen helyettük.

A fehér márványpalota (Khász Mahal)

Élete végén Sáh Dzsahánt fia, Aurangzeb (1658–1707) bezáratta az erődbe. A monda szerint Sáh Dzsahán a Musszamán Burdzs nevű toronyban halt meg, amelynek márványerkélyéről csodaszép kilátás nyílik a Tádzs Mahalra.

A Musamman Burj belsejében, ahol Sáh Dzsahán életének utolsó hét évét töltötte fia, Aurangzeb felügyelete alatti házi őrizetben.

Ugyanitt zajlott az 1857-es szipojlázadás egyik csatája, ami a Brit Kelet-indiai Társaság indiai uralmának végét jelentette, és egyben az angolok egy évszázadig tartó közvetlen indiai uralkodásának kezdetét.
Az erőd alaprajza félkörívet zár be, amelynek egyenes szakasza a Dzsamna folyóval párhuzamosan áll. Falai több, mint húsz méter magasak. A dupla erődfalakat masszív kör alakú bástyák, lőrések, ablakmélyedések szakítják meg. Négy oldalán négy kapu nyílik, az egyik a Khizri nevű, a folyóra néz.

Két másik kapuja a 'Delhi kapu' és a 'Lahore kapu' (ezt néha Amar Szingh kapunak is nevezik).

Az erőd harmadik kapuja

A városra néző Delhi kapu a legnagyobb mind a négy bejárat közül. Egy belső kapuhoz, a Hathi Pol-hoz, azaz Elefántos kapuhoz visz, ahol két életnagyságú elefánt szobra áll őrt, nyergükben egy-egy katonával. Egy felvonóhíd, egy enyhe emelkedő, és minden következő kapu előtti 90 fokos forduló teszik bevehetetlenné az erődöt. Ostrom idején a támadók elefántokkal romboltatták le a kapukat. Azonban az elefántok ereje sem bizonyult elégnek, mivel az erőd kialakítása miatt nem tudtak eléggé felgyorsulni, hogy megfelelő sebességgel egyenesen a kapuknak ronthassanak.

A Vörös Erőd

A monumentális Delhi kaput a király kapujának építették. Mivel az indiai hadsereg (elsősorban az ejtőernyős hadosztály) még most is használja az erődöt, a Delhi kapu a nagyközönség elől el van zárva. A turisták a Lahor kapun át mehetnek be, amely onnan kapta a nevét, hogy a mai Pakisztán területén fekvő Lahor városa felé néz.

    
Az erőd másik két kapuja

A helyszín különleges fontosságú építészettörténeti szempontból. Abul Fazal feljegyzései szerint ötszáz gyönyörű bengáli és gudzsaráti stílusú épület emelkedett az erőd területén. Ezek közül néhányat leromboltak, hogy fehér márványpalotákat állítsanak a helyükre. Másokat közülük a britek romboltak le 1803 és 1862 között barakképítések céljából. Alig harminc mogul eredetű épület maradt fenn a délkeleti oldalon, a folyóval szemben. Ezek közül a Delhi kapu, az Akbar kapu és a Bengáli Mahal nevű épület jellegzetesen Akbár-kori építmények.
Az Akbar kaput Dzsahángír nevezte át Amar Szingh kapunak. Felépítésében hasonlít a Delhi kapuhoz. Mindkettő vörös homokkőből épült.
A Bengáli Mahal szintén vörös homokkőből épült, és ma két részre oszlik: Akbari Mahal és Dzsahángíri Mahal.
Itt látható a hindu és az iszlám építészet legizgalmasabb elegye. Néhány iszlám díszítés haraam, azaz élőlények tiltott ábráit mutatja; sárkányokat, elefántokat és madarakat látunk a szokásos iszlám díszítőmintázatok és kalligráfia helyett.

 Érdekes tények

Az agrai Erőd nem keverendő a sokkal kisebb Delhi Erőddel. A mogulok sosem nevezték erődnek a Vörös Erődöt, inkább a 'Lal Haveli', azaz Piros Bungaló elnevezést használták. India miniszterelnöke a Delhiben álló vörös erődből szokott beszédet intézni népéhez minden évben augusztus 15-én, az Indiai Függetlenség napján.
Sir Arthur Conan Doyle-nak köszönhetően az Agrai Erőd kulcsszerepet kapott az egyik Sherlock Holmes-történetben.
Az Agrai Erődben forgatták az egyiptomi popsztár Hisham Abbas egyik videoklipjét a Habibi Da című számához.
1666-ban Shivadzsi Agrába jött, hogy a Diván-i-Khász-ban találkozzon Mirza Radzse Dzsaiszinghel a "Purandar Egyezmény" aláírása miatt. Szándékosan alacsonyabb rangú emgberek közé ültették, ami miatt felháborodva hagyta el az üléstermet. Viselkedéséért börtönbe zárták. Mivel félt a tömlöctől és a kivágzéstől, a legenda szerint néhány hónap múlva megszökött. Ennek emlékére egy hősi lovasszobrot emeltek a tiszteletére az erőd falain kívül.
Az erőd a mogul építészet jellegzetes példája. Látható, mennyire különbözik az észak-indiai erődépítészet stílusa a dél-indiaitól. Délen a szép erődök többsége tengerpartra épült, mint a Kerelában látható Bekal.
Az "Age of Empires 3" című játékhoz kiadott második kiadásban, az "Ázsiai dinasztiák"ban, a Vörös Erőd az indiai civilizáció öt csodájaként szerepel, amely továbbvisz a következő korba. A "Rise of Nations" nevű játékban pedig a játékosok megépíthetnek egy vörös erődöt.