Mintha csak ez varázslat lenne, a delfin a fejével egy hirtelen mozdulatot
tesz, és máris egy ezüstös gyűrű jelenik meg az orra előtt. Ez a gyűrű egy
homogén, fánk formájú, mintegy 60 cm átmérőjű buborék, amelyik még nem
emelkedik a víz felszínére. Függőlegesen állva a vízben az említett buborék
olyan, mint egy láthatatlan dimenzióba nyíló mágikus átjáró. Ilyenkor aztán
a delfin egy kisebb ezüstös ˝fánkot˝ szakit ki az eredeti nagyobból. Ezt
a buborékot megfigyelve a delfin kiragad belőle egy darabkát, ami azt
eredményezi, hogy a kis gyűrű ezernyi apró buborékra szétesik, melyek aztán
a víz felszíne felé törnek. Néhány pillanat múlva a delfin egy újabb gyűrűt
készít, hogy tovább játszhasson. Úgy tűnik, létezik egy önálló mechanizmus
a kis gyűrűk előállítására, ezeket a delfin fejének hírtelen mozdulatával
hozza létre.
Vajon miként hozzák létre a delfinek ezeket az ezüst gyűrűket? Van olyan
magyarázat, ami szerint ezek a gyűrűk lényegében apró légörvények. Gyorsan
haladva és fordulva a delfin hát-uszonyának csúcsa a vízben pörgő
láthatatlan örvényeket hoz létre. Amikor a delfinek megszakítják az ilyen
vonalakat, akkor e vonalak végei zárt gyűrűvé kapcsolódnak össze. Az örvény
magja körüli folyadék magasabb sebességének hatására az örvény nyomása
kisebb mint a távolabb keringő folyadéké. A gyűrűkbe a delfinek
légzőnyílásából útjára engedett buborékok injektálják a levegőt. A
vízörvények energiája elegendő ahhoz, hogy néhány másodpercnyi játékidőt
biztosítsanak, amíg megakadályozzák, hogy a buborékok emelkedni kezdjenek.
A delfinek rendelkeznek a azzal a képességgel, hogy a víz alatt maguk hozzák létre az
említett karikákat, melyekkel aztán játszhatnak.. Nem lehet tudni, miként
sajátitják el ezt a képességet, vagy talán eleve ezzel a tudással
születnek.
Kommentáld!