Némi ráhangolódás azért kellett hozzá.
Hagyományosan inkább fából készül a xilofon, illetve vékonyabb
lemezekből a gyerekverziója (mindenkinek volt, higgyük el, legfeljebb
nem emlékszik rá...). Tosa Nobumichi japán designer és ötletember
azonban megunta a hagyományos formákat.
Ezért néhány könyvet
különféleképpen áztatott be, hogy más és más hangmagasságon szólaljanak
meg, ha ráütnek ezekre. Volt amelyeket keményítővel kezelt, másokat
cukros vízbe áztatott. De sajnos csak nem akart összejönni a
könyvxilofon.
Már teljesen elkenődött, hogy élete ötletét nem
tudja megvalósítani, amikor fókuszába kerültek a Tim O`Reilly által
alapított kiadó könyvei. Ezekkel már össze tudta szedni az ütőfelületet,
melyen minden könyv azonos címlapmérettel bír, és a hangmagasságot a
különböző példányok vastagsága határozz meg.
Már csak egy
ütőscsapat kellett volna, de nem talált megfelelőt, ezért úgy döntött,
hogy önmaga vezényli és vezérli le művét speciális dobütőkkel, melyeket
elektronikusan lehetett szabályozni.
Nézd meg a videóját is.
http://www.youtube.com/watch?v=VZrnjevlx4g&feature=player_embedded
Kapcsolódó hírek:
Kétezer éves számítógép az ókori Görögországból
Mágneses srác
Négy elképesztő, izzó lávató a Földön.
Kutyaméretű elefántcickányt találtak Kenyában