Éjjel a múzeumban

Június 19-én megbolydul az ország, és várhatóan megint több százezer ember indul el az éjszakába, hogy betérjen valamelyik múzeumba – lehet, hogy csak egy múzeumba, az is lehet, hogy nem is csak egybe. Ahogyan mondani szokás: „ezen a különleges éjszakán feltárul a múzeumok mélye”. 

A Múzeumok Éjszakája programsorozat célja évről-évre kihozni a történelem, a népművészet, a képzőművészet kincseit a hideg üvegvitrinek mögül. Váljanak a múlt tárgyai a jelen élményeivé, szólítsanak meg bennünket, beszéljenek hozzánk, meséljenek régmúlt időkről és emberekről: emlékezésnek, értékőrzésnek így van igazán értelme. A program népszerűsége meglepőnek mondható, talán mondjuk a Bankok Éjszakája vonzhatna még ennyi érdeklődőt, a felnyíló trezorok rejtett kincseinek váratlan megmutatásával. 

De hiszen a múzeumok is egyféle bankok – lehetne mondani, ha manapság nem épp a bankok számítanának a legrosszabb hírű helyeknek. Biztos helyre menekíteni az értéket, egyben az értékek cseréjének hajtómotorjává lenni, ez a múzeumok küldetése – a szó legnemesebb értelmében vett tezaurizálás, s a kincsek felmutatása mindazok számára, akik részesülni szeretnének abban az élményben, hogy egy mérhetetlen gazdagság örökösei. Egy mérhetetlen szellemi vagyoné, amely feldarabolhatatlan, de szétosztható. Szétosztható, de kisajátíthatatlan. Kisajátíthatatlan és kimeríthetetlen. Mindenkié, aki részesülni szeretne benne. 

Juhász Ferenc így értelmezi a gyűjtemények ontológiai üzenetét A múzeumok szerelme című írásában: „Nem az idő kriptái a múzeumok! Nem a történelem halottas-könyvei! Nem a múlandóság szarkofágjai! (…) A múzeumok éppúgy az élet jelentései, mint a természet, mint a társadalmak, mint az ember. A múzeumok éppúgy lét-önmagunkat őrzik, mint a mítoszok, az őskönyvek és az époszok. Nemcsak a természet kőzet-maradványait, a kővé-vált csontokat, tollakat, pikkelyeket, leveleket, virágporokat és koponyákat, nemcsak az ősi tegnap kő-üzeneteit őrzik, de őrzik az emberiség tegnapi-önmagát is: az álmokat, hiteket, vágyakat, mámorokat, bűnöket, önzéseket, tébolyokat, gyalázatokat, szerelmeket és halálokat.” 

Az ország új kormányzatának célja a magyar múzeumi rendszer értékeit megőrizni, továbbfejleszteni, szervesen bekapcsolni ezeket az élő kultúrába és e célokhoz új finanszírozási rendszert, új jogszabályi környezetet teremteni. Fejlesztési programokat indítunk. Épület-felújítások és a szellemi örökség példátlan volumenű és minőségű digitalizálása előtt állunk. A múzeumi szakemberek bevonásával újra fogjuk gondolni és meg fogjuk erősíteni a szaktárca jelenleg is működő közgyűjteményi pályázati rendszerét. Nagyobb intézményi autonómiát kívánunk biztosítani a szakmának, miközben folyamatosan erősödő organikus partnerségre törekszünk a minisztérium, az intézményfenntartók és a látogatók között. 

A Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat egyik fő üzenete: a nyitás. A nyitott égbolt, a nyitott határok, a nyitott elmék és nyitott lelkek átvitt értelmű szellemében.

Szőcs Géza
kulturális államtitkár