Rózsák szigete, Rodosz

A rózsa ugyanakkor a Napisten tiszteletére is utal. A mitológiai változat szerint Hélios, mikor az istenek egymás között felosztották a földet, azért választotta magának ezt a szigetet, mert beleszeretett az itt élő Rhodé nimfába, s kedvese után elnevezte Rodosznak.

A sziget történelme egészen az időszámításunk előtti hetedik századra nyúlik vissza, amikor is három városállam, Lindos, Kameiros és Ialyssos irányította a szigetet. Mi ez utóbbiba tartottunk, amely mára igazi üdülőparadicsommá nőtte ki magát. Utunkat égbe törő agavé kaktuszok övezték, amelyek szeptemberre meghajlanak, majd egészen kiszáradnak, s csak következő tavaszra hoznak új sarjakat. Közöttük egykor törökök építette házacskák sorakoznak, lakóik innen fürkészték az őshazát, mert épp átlátni a szemközti földnyelvre, Marmarisra, ahova a turisták ma a gyorshajóknak köszönhetően alig fél óra alatt ellátogathatnak.

Ialyssos a vele egybeépült Ixiaval egészen fel Falirakiig az állandóan fújó észak-nyugati széllel nem csak a fürdőzőknek és napozóknak teszi kellemessé a nyaralást, de a vitorlázók és a szörfözök kedvence is.

Rodosz történelmét a minoszi időktől napjainkig végigkövethetjük a szigeten. Első állomásunk az Akropolisz volt. A dombtetőn a buszból kiszállva elsőként az erős napsütés, majd a kilátás kápráztatott el bennünket. Nyaranta itt még árnyékban is harminc fok fölé kúszik a hőmérő higanyszála, s árnyék szinte sehol sincs az egész Akropolisz területén, tehát csak felkészülten érdemes nekivágni a túrának. A kirándulás előtt tanácsos magas faktorszámú napvédővel bekenni magunkat, szalmakalapot, vagy kendőt tenni a fejre, és napszemüveggel is védekezni, a látvány még így is élvezetes marad. Elsőként Apolló templomát pillantottuk meg, aminek pincéjében élt a sziget leghíresebb jósnője. A legenda szerint még Julius Cézár is ide járt jövendőt mondatni magának. Innen mentünk le az egykori Amfiteátrumba, aminek akusztikáját még ma is megirigyelhetné a modern technika. Itt tartották annak idején a retorika órákat, Rodosz ugyanis messze földön híres volt szónokairól, s a tanulók itt részesülhettek a legjobb képzésben. E mögötte terül el a hatalmas ókori sportpálya, ami ma sem csupán látványosság, a rodosziak ugyanis a mai napig kijárnak ide futni, és meccseket is tartanak az óriási arénában. Az elmaradhatatlan kabócák énekével búcsúztunk az Akropolisztól, hogy egy kis faluban együtt táncoljunk és mulassunk a népi zenére a görög esten.

Másnapra az ókorból a középkorba érkeztünk. A fővárosba látogattunk, annak is az óvárosi részébe, amit az ide települt Johanniták építettek, és gömb alakú bástyákkal díszített városfallal vettek körbe. A lovagi utat és a sértetlen középkori utacskákat tengeri kövekkel rakták ki, amit a látogatók mára fényesre csiszoltak talpukkal, ezért biztonságosabb gumitalpú cipőben nekivágni az óváros felfedezésének. Itt azután újabb legendával találkozhatunk, a monda szerint ugyanis egy kereskedő két krokodilt hozott messze földről a hajóján, de az egyik megszökött. Az éppen megtelepedett johanniták még soha nem láttak ilyet, sárkánynak hitték, de egy bátor francia harcos legyőzte, így hőstettéért őt választották meg vezetőjüknek. A franciák palotáját épp ezért két krokodilfej díszíti, az épület ma is a franciák konzolátusa.

Rodosz legismertebb nevezetessége, a világ hét csodájának egyike, a Rodoszi Kolosszus, ami egykoron Hélios napistent ábrázolta, egy földrengés során azonban tönkrement, s mivel a jósok azt mondták, nem hoz szerencsét a szigetre, ezért soha nem építették újra. Sokáig úgy gondolták, hogy a monumentális alkotás a kikötőben állt, de mára kiderítették, hogy itt az óvárosban, a Lovagok utcájának végében magasodhatott egykoron.

Aki Rodoszra látogat, nem hagyhatja ki Lindost, így következő utunk minket is ide vezet. A délen fekvő falucska egykoron virágzó város volt, az ókorban itt épült fel a híres Athéné templom, közepén az erény és szüzesség istennőjének szobrával, ahová a mediterránumból olyan hírességek is elzarándokoltak, mint Cicero, Cato vagy éppen Cézár. Később a johanniták a templom romjai köré építették fel bevehetetlen fellegvárukat, aminek felkereséséhez nagy kitartás szükséges. A busz a főtérig vitt el bennünket, ahonnan meredek utcácskán jutottunk el egy újabb térre. Itt lehetett választani a szamaragolás és a gyaloglás között, de a szamár taxi is csak az erőd bejáratáig közlekedik. Nem bántam meg, hogy a gyalogtúrát választottam, a kanyargós, szűk kis utcácskáknak, amelyek mindkét oldalán üzletek sorakoznak, sajátos bája van. Ha mindez nem lenne elég, következik a 68 meredek lépcsőfok, hiába az Akropolisz, még ma sem adja meg magát egykönnyen. A fárasztó gyaloglás és a nyári meleg miatt nem elegendő a naptej és a kalap, érdemes ásványvizet, vagy jeges teát is magunkkal vinni. Felérve elsőként Athéné szent kultusz helyét pillantjuk meg, igaz csak néhány lépcsőfok és hat dór oszlop maradt fent belőle. A romokról azonban gyönyörű kilátás nyílik a tengerre, a régi kikötőre és a Szent Pál öbölre, ahol kis kápolna jelöli a helyet, ahol Pál apostol partra lépett. A szigeten bárhol járunk, több ezer éves köveken vagy olyan földön lépdelhetünk, ahol történelmi nagyságok is taposták a földet.