Tizenöt kép a Hubble anyagából.

A Hubble űrteleszkóp.

A Hubble űrteleszkóp.

A Hubble szerepe kiemelkedő a csillagászati ismeretterjesztés terén is, hiszen a kamerái által rögzített felvételek korábban elképzelhetetlen részletességgel tárják az érdeklődők elé a világegyetem objektumait.

A Hubble szerviz közben.

19 éves működése alatt az űrteleszkóp eddig közel 900 ezer megfigyelést végzett, és körülbelül 29 ezer objektumról készített közel 600 ezer felvételt. Bár még jelenleg is kifogástalanul működik, várhatóan 2013-ban a James Webb Űrteleszkóp váltja majd fel.

Story F. Musgrave: a Hubble javítása közben.

A Hubble űrteleszkópnak köszönhetően a tudósok olyan közelről szemlélhetik a világűr eseményeit, mint korábban soha. Az Abell 2218 nevű galaxis halmazról készült felvételeken például először láthatták, ahogy egy hatalmas tömeg gravitációja eltéríti a fényt A felvétel az egész világot bejárta.

Az Abell 2218 galaxis.

A Sas csillagködről készült felvételek is döbbenetesek: por-és gázfelhőt örökítenek meg éppen formálódó csillagokkal együtt. A kép - több százezer társával együtt - már nem csak a szakmabelieket és a csillagászat iránt érdeklődőket vette le a lábáról, hanem a laikusokat is, hiszen a színek és a formák már-már festményi szépségűek.

A Sas csillag köd.

Az NGC 3603 csillaghalmaz a Tejútrendszer egyik legfiatalabb és legnagyobb össztömegű halmaza, melyben olyan nagy tömegű csillagokat találtak a kutatók, amilyeneket korábban soha. A Hubble, ezen felvételének különlegessége, hogy egyszerre látható rajta a csillagok fejlődésének szinte Valamennyi szakasza.

Az NGC 3603 csillaghalmaz.

Az NGC 2392 planetáris köd, avagy az Eszkimó-köd elnevezését annak köszönheti, hogy csillagászati távcsővel a Földről nézve valódi eszkimóarcot formáz, az arcot körülvevő csuklyával együtt. A köd középpontjában egy csillag van, melyről néhány ezer évvel ezelőtt váltak le azok a – hidrogénből, oxigénből, nitrogénből és héliumból álló - gyűrűk, melyek most körülveszik.

Az Eszkimó-köd.

2003-ban a Mars különösen közel került a Földhöz. Ez tette lehetővé, hogy a Hubble minden eddiginél részletesebb felvételeket készíthessen a vörös bolygóról. Ezeken kristálytisztán látszik a Mars déli sarkvidékét borító jégsapka, valamint a vöröses felszínt pettyező kráterek sora.

A Mars.

Az Orion az északi égbolt egyik legismertebb és leglátványosabb csillagképe. A világ minden tájáról jól látható, hazánkból télen figyelhető meg a legjobban. Több, úgynevezett mélység-objektumot - Naprendszeren kívüli, csillagnak nem minősülő objektumot - tartalmaz, ezek egyike a lenyűgöző szépségű Orion-köd.

Az Orion-köd.

A szupernova-maradványok izzó gázfelhők, melyek egy csillag szupenovaként történő fellángolása után képződnek. Az izzó felhők néhány tízezer évig tágulnak, de egyre lassabban, miközben fokozatosan hűlnek, majd szétoszlanak. Közepüket rövid ideig fekete lyuk képezi. Képünkön az egyik leghíresebb szupernova-maradvány látható a Nagy Medvecsillagképben.

Az N69A szupernova-maradvány.

A V838 Monocerotis néven ismert csillag 2002 januárjában minden addiginál fényesebb lett - 600 ezerszer ragyogóbb, minta Nap. A kutatók akkor még nem tudták, mi lehet ennek az oka. A csillag fénykibocsátásának elemzése során azonban kiderült: a csillag alig néhány hónap leforgása alatt három bolygót is bekebelezett. A Hubble-nek sikerült megörökítenie a lakomát.

A V838 Monocerotis lakomája.

A Sárkány-csillagképben található Macskaszem-ködöt William Herschel fedezte fel 1786-ban. Ez volt az első planetáris köd, melyen színképelemzést végeztek, hogy megismerjék a ködöt alkotó anyagokat. A Macskaszem-köd további különlegessége, hogy egyike a jelenleg ismert legösszetettebb szerkezetű planetáris ködöknek - különleges alakzatai jól látszanak a Hubble felvételein.

A Macskaszem-köd.

A Csáp-galaxisokat - a képen a Hubble felvétele az NGC 4038 és az NGC 4039 magjairól - William Herschel fedezte fel 1785-ben. A két, eredetileg különálló galaxis ütközése során
rengeteg csillag született, és két olyan, ritka anyagsűrűségű buborék is, amely kizárólag röntgenfelvételeken látható.

A Csáp-galaxisok.

Az elliptikus törpegalaxis a Tejútrendszer egyik, elliptikuspályán mozgó kísérője, mely sarki pályán kering a Tejútrendszer magja körül. Bár ez az egyik, a Földhöz legközelebb eső kísérő galaxis, és az égbolt jelentős részét lefedi, galaxisunk teljesen ellentétes oldalán található, emiatt csak nagyon gyengén látszik. 1994-ben fedezte fel Rodrigo Ibata, Mike lrwin és Gerry Gilmore.

A Sagittarius törpegalaxis.

A Messier 64 különlegessége, hogy a fő síkjában található csillagok ellenkező irányba forognak, minta galaxis külső részében forgó csillagközi gáz és por. Ennek oka valószínűleg az, hogy a galaxis korábban egy másikkal ütközött érintőlegesen. Ehhez hasonló jelenségre eddig nem bukkantak a csillagászok.

A Messier 64 spirálgalaxis.

Fentiek a www.femina.hu cikke alapján készültek.