A
népszokás szerint koszorút kötöttek a nyári napforduló napján, amikor
legrövidebb az éjszaka, vagyis június 24-én Keresztelő Szent János, vagy
a hagyományos hazai megnevezés szerint Szent Iván napján: virágokból,
aratás befejeztével kalászos szalmából, szüret végeztével szőlőből.
E nagy múltú szokások mellé a múlt század második felében került az adventi koszorú hagyománya.
A
karácsonyi ünnepek kezdete november végére, december elejére esik az
eljövetelt és az Úrra való várakozást jelentő adventtel, ami egyben az
egyházi év kezdetét is jelenti. Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza,
amikor heti háromnapos böjttel is megtisztelték. A szentestét megelőző
négy ünnepi vasárnap és szentek névnapjai (András, Borbála, Miklós,
Tamás, István, János) tartoznak bele. Fenyőágból, szalmából, négy
gyertyából díszített koszorút készítenek, majd e gyertyákat, az egymást
követő négy adventi vasárnap gyújtják meg.
András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetes időszak advent ünnepe.
Az
első adventi koszorút 1860-ban egy hamburgi lelkész készítette. Egy
óriási fenyőkoszorút függesztett a plafonra és 24 gyertyát tett rá,
utalva ezzel az ünnep valamennyi napjára. Később Ausztriában is
népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is. Magyarországon főleg a
második világháborút követő időben vált szokásossá, templomokban,
középületekben, otthonokban adventi koszorút a csillárra függeszteni.
Ez a
szokás idővel annyiban módosult, hogy a gyertyák száma négyre, az
adventi vasárnapok számára csökkent. A rajta lévő gyertyák a karácsony
előtti vasárnapok liturgikus színeiben jelennek meg a
hagyománytisztelőknél. Az adventi koszorú mai is az ünnep
nélkülözhetetlen szimbóluma, melynek rengeteg változata létezik.
Kapcsolódó hírek:
Ők is veszélyben vannak.
Nézd meg a félmilliós szellemvárost!
A világ tíz legmélyebb tava
Sörnyitás újságpapírral